A Család

A család

A Heimann család évek óta Magyarország vezető vörösbor-termelői közé tartozik. id. Heimann Zoltán és Ágnes visszatértek a család szekszárdi, paraszti múltjához. Fiuk ifj. Zoltán külföldi tanulmányai után csatlakozott hozzájuk. Feladatának tekinti a szülői örökség tovább építését, az őshonos fajták újra fogalmazását és egy minőségorientált, elkötelezett alkotó csapat létrehozását és építését. A borvidéki összefogásnak elkötelezett hívei és mozgatórugói.

Id. Heimann Zoltán

Gyerekkorom első emlékképei a hagyományos paraszti világból villanak fel. Az udvar a csirkékkel, disznókkal, a kalákában végzett szüret, vagy a disznóvágás megannyi izgalom és önfeledt élmény. Édesapám a tsz-ben dolgozik, míg én otthon a nagyapám szeretetében lubickolva segítem a disznóólak takarítását, a hordók csapra verését, gyakorlom a hébér használatát. Máig orromban érzem a kádról frissen lefejtett kadarka egész présházat betöltő utánozhatatlan illatát.

Az én sorsom, hogy az akkor megélt sváb borosgazda múltat újra életre leheljem, és átmentsem belőle, amit lehet a mába. Egy a minőség felé elkötelezett, példaértékű és sikeres családi vállalkozást szerettem volna létrehozni, ahogy a lehetőségek engedték.

Szükség volt ebben édesapám és édesanyám segítségére, akik hozták a múltat, és az első évtizedben vitték a birtokot, Ferenc bátyámra, aki a pincét és a présházat építette. Elengedhetetlen volt magam mellett tudnom életem párját, Ágnest. Nagy munka és siker, hogy Zoli fiunk is velünk dolgozik. Folytatja munkánkat.

Heimann Ágnes

Végzettségemet tekintve közgazdász vagyok. Ha valaki az egyetem végén elém áll, és azt mondja nekem, hogy 25 év múlva borász leszek a saját birtokunkon, bizonyára kinevetem. Márpedig 2000 körül az élet elém tette ezt a lehetőséget és én megragadtam. Beálltam férjem mellé, a saját vállalkozásunk építésébe. Hamar rájöttem, hogy az iparos, ügyvéd, vendéglátós és mérnök őseimtől örökölt képességek mindegyikét tudom itt hasznosítani.

A borokkal járó munka minden évszakban más feladatot ad, ezért megunhatatlan: gazdálkodunk, megálmodjuk a borokat és gondozzuk őket egészen addig, míg késztermék lesz belőlük. A borkészítés igazi alkotómunka, ami jókora felelősséggel is jár, mert minden a nevünket hordozza. A családommal dolgozhatok. Azokkal, akiket a legjobban, feltétel nélkül szeretek.

Borász tevékenységem fő ívének azon Heimann borok megalkotását tekintem, melyek a mai napig az eladásaink gerincét adják. Ezek a borok a mi ízlésünket tükrözik: magyar- és világfajtákra építve, élvezetes, jóivású, tiszta és jellegzetesen mai, szekszárdi stílus.

Legfőbb sikerem a Barbár életre hívása: férjemmel több évet tervezgettük, milyen is legyen a Heimann csúcsbor. Célunk volt, hogy hosszan érlelhető legyen, az évek során egyre szebb és összetettebb arcát mutassa, hogy ne trendeket kövessen, hanem egyéniségével keltse fel a borértő közönség érdeklődését. Ha jól dolgozunk, idővel megtestesíthet egy márkát is. Azóta is évről évre egyre tudatosabban ezt építjük.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az enyém csak egy időszak lesz, s majd a fiunk átveszi a stafétát. Ez az idő kicsit tán gyorsabban is eljött, mint gondoltam. De mikor ha nem most, amikor tanult, lendületet vett a világban, van viziója, az általunk lerakott alapokra építve ő is el szeretne jutni valahová. Most őt kell támogatni. Nem félek, marad még elég feladat nekünk is. Nekem itt van Ági kertje, amiből lassan nemcsak a családot hanem a borkóstolókra érkező vendégeket is el tudom látni. Így kerek a világ.

ifj. Heimann Zoltán

„Hálás vagyok a szüleim folyamatos támogatásáért és szerencsésnek érzem magam, hogy külföldre küldtek tanulni.” – mesél ifj. Heimann Zoltán.

Heimann Ágnes és Zoltán fia egy Dél-Tirolban és több magyar borászatban eltöltött gyakorlat után Geisenheimben, Montpellier-ben és Udinében végezte el borászati tanulmányait. További nyári és szüreti munkák következtek a toszkán Caiarossában, a Mosel-vidéki Clemens Buschnál és az ausztráliai Yarra-völgyben Mac Forbes-nál. Az adott helyekhez kötődő eredeti szőlőfajták összetéveszthetetlen íze végérvényesen felkeltette az érdeklődését.

A Szekszárdra való hazatérése után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Zoltánnak nem lesz elég a Heimann Családi Birtok klasszikus cuvée borainak újraalkotása, ezért új projektbe kezdett. Visszanyúlt a régió őshonos fajtáihoz, könnyű kézzel újrafogalmazva azokat. A légiesen könnyed Kadarka és a fűszeres, rétegzett Kékfrankos adják számára ma is a legjobb alapanyagot.

„Csináld meg a világ legjobb kadarkáját!” – válaszolta édesapám a geisenheimi diplomaosztó után arra a kérdésemre, hogy ő miben látja az én feladatomat.

A francia, olasz és ausztrál diákévek, gyakorlatok alatt az egyértelművé vált számomra, hogy csak a hazai fajták azok, melyekkel felhelyezhetjük magunkat a világtérképre. Talán a kadarka törékenysége, vagy a kékfrankos lehengerlő gyümölcsillata miatt, megszerettem ezt a feladatot. Kicsit tágabban értelmezve: a célom megfogalmazni, mit jelent nekem Szekszárd. Erről szól új borcsaládunk, ami a Heimann & Fiai nevet kapta.

Scroll to Top