A történet 1990-es évek elején játszódik, Budapest szívében, egy csodálatos nyári estén. Két barátommal úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Budapest egyik legnevesebb éttermébe, Budapest XII. Kerület Kútvölgyi úton lévő Monarchia Étterembe. Az étterem hangulata magával ragadó volt: a gyönyörű díszítés, a finom étkezési illatok és a barátságos személyzet mind hozzájárultak ahhoz, hogy a hely igazán különlegesnek tűnjön.
Fábián úr, az étterem vezetője, az ínycsiklandó étkezések mestere és egyben az egyik legmagasabb szintű sommelier, szívélyesen üdvözölt minket. Mosolygós arca és magabiztos léptei azonnal megnyugtattak, tudtam, hogy a legjobb helyen vagyunk. Elmeséltem neki, hogy barátaim igazi borrajongók, és hogy szeretném, ha a vacsoránkhoz az étterem legjobb borát ajánlaná.
Fábián úr elmosolyodott, mintha csak várta volna ezt a kérdést. „A legjobb helyre fordult, hiszen ma egy különleges vörösbort kaptunk, ami valóban kiemelkedő.” Izgatottan vártuk, hogy megérkezzen a bor, és amikor végre feltálalta, a légkör tele volt várakozással.
Ahogy a palackot az asztalra helyezte, a gyönyörű, mélyvörös folyadék csillogott a gyertyafényben. Fábián úr elegánsan bemutatta a bort, hangsúlyozva annak különleges ízjegyeit és aromáit. Ekkor a barátom, akit mindig is a borok nagy értőjének tartottam, meglepődve szólalt meg: „Ó, hát ez milyen érdekes, ez az én borom!”

Kiderült, hogy a bor Heimann Zoltáné, aki akkoriban a Béres részvénytársaság vezérigazgatója volt. A szívem elöntötte a büszkeség, hogy a barátom borát a város egyik legjobbnak tartott éttermében kínálják nekünk. Az este során a bor minden kortyában érezhető volt a szenvedély, a munka és a tradíció, ami az ízvilágot gazdagította.
Úgy érzem egy bortermelőt ennél nagyobb elismerés és megtiszteltetés alig érhet, hogy az ország egyik legrangosabb éttermében az egyik legnevesebb sommelier a saját borát kínálja, mint a legjobbat.
A vacsora folytatódott, a bor pedig egyre inkább hozzájárult a beszélgetésekhez és az élményekhez. Hiszen nemcsak az ízek harmonizálása volt a lényeg, hanem a közös pillanatok megélése is, ami örökre a szívünkbe vésődött. Ez a varázslatos este egy csodálatos emlék maradt, amely megmutatta, hogy a borkultúra valóban összeköti az embereket, és hogy az igazi elismerés nem csupán a palackba zárt nedűben, hanem a közösség élményében rejlik.
Budapest, 2024. október 10.
Dr. Gellérthegyi István
ügyvéd
egyetemi docens
Balatonfüredi Balatonvin Borlovagrend
Felügyelő Bizottságának Tagja