Története
A sztori Heimann Ferencről, a 28 éves nagyapámról szól, aki 1958-ban, a Mezőgazdasági Kiállításon különdíjat nyert Samu nevű Magyartarka bikájával. A nagyapám, a háború érkeztével 13-14 évesen veszi át a családi gazdaságot. Hamar nő fel és nő bele a feladatba. Egy erős, kemény igazságérzetű, nagy nőcsábász figura. Szereti az állattenyésztést, büszke lovaira, Csillagra és Kesére, gyeplő nélkül vezeti őket. Samut, a tenyészbikát is maga edzette, járatta izmosra, így nyer vele a Vásáron.
1961-ben a TSZ-ben a parasztok maguk közül választják meg elnöknek. A TSZ-t a gazdák a maguknak érzik, a korábbi saját területeiken, ki-ki a saját lovával dolgozik. A 60-as, 70-es években komoly technológiai fejlődésen megy keresztül a TSZ nagyapám vezetése alatt. A városban egyike a fontos, megkerülhetetlen embereknek.
A történet árnyoldala, hogy az édesapja, az én dédapám a II. Világháborúból, 3 év hadifogság után tér haza 1948-ban. A valaha 90 kilós parasztember 50 kg alá lefogyva érkezik meg, és mint beteges öreg, sose épül fel teljesen a hadifogság után. 1975-ben maga oltja ki az életét.
Ezzel a borral nagyapám emléke előtt tisztelgek.
A borról, palackról és címkéről
A bor stílusra egy vibráló vörösbor, 65%+ kékfrankos hangsúllyal. Illeszkedik a Heimann & Fiai „ház stílusába“. Itt is egész fürtökkel erjesztünk, rövid ideig érik klasszikus nagyhordóban.
A bort az eddig használt Szekszárd Palackba töltöttük, dugóval zártuk, a kadarkás piros kapszulát használtuk. A piros szín megjelenik a címkében is.
