Heimann & Fiai

„Hálás vagyok a szüleim folyamatos támogatásáért és szerencsésnek érzem magam, hogy külföldre küldtek tanulni.” – mesél ifj. Heimann Zoltán.

Heimann Ágnes és Zoltán fia egy Dél-Tirolban és több magyar borászatban eltöltött gyakorlat után Geisenheimben, Montpellier-ben és Udinében végezte el borászati tanulmányait. További nyári és szüreti munkák következtek a toszkán Caiarossában, a Mosel-vidéki Clemens Buschnál és az ausztráliai Yarra-völgyben Mac Forbes-nál. Az adott helyekhez kötődő eredeti szőlőfajták összetéveszthetetlen íze végérvényesen felkeltette az érdeklődését.

A Szekszárdra való hazatérése után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Zoltánnak nem lesz elég a Heimann Családi Birtok klasszikus cuvée borainak újraalkotása, ezért új projektbe kezdett. Visszanyúlt a régió őshonos fajtáihoz, könnyű kézzel újrafogalmazva azokat. A légiesen könnyed Kadarka és a fűszeres, rétegzett Kékfrankos adják számára ma is a legjobb alapanyagot.

Szekszárd Terroir

A történelmi Szekszárdi Borvidék két feltűnően eltérő táj határán fekszik: a szőlőültetvények keletről, az Alföld felől jövet a Dunántúli-dombság első lankáin találhatók.

Az Alföld vidékünk lábánál kezdődik, kelet felé terül el. A fokozatosan elsivatagosodó hatalmas síkság meghatározó a kitett völgyekre: reggelente a meleg légáramok gyorsan felmelegítve a dél- és kelet felé nyitott területeket. Ezek a kitett dűlők adják a Szekszárdra oly jellemző érett, markánsabb tanninszerkezetű, nagyobb testű vörösborokat.

A dombok és erdősávok takarásában lévő védettebb helyeken nagyobb az éjszakák és nappalok közötti hőingadozás, így az ott termelt borok finomabb, játékosabb, gyorsabban érő karaktert adnak.

A talaj mészbabákkal tarkított lösz, néhol vörösagyag csíkokkal. Szekszárd történelmi szőlő ültetvényeire jellemzőek a 250-290 méter magas dombok, kis parcellák, valamint a lösszel borított dűlők és a meredek falú löszmélyutak, amiket a helyiek szurdikoknak hívnak.

SZŐLŐFAJTÁK

Dűlők

Szőlőművelés

A végcél a finom, erőteljes karakterű borok készítése

Bár klisének hangozhat, a Heimann család hisz abban, hogy a nagyszerű borok készítése a szőlőművelésben gyökerezik. Ágnes és Zoltán Heimann az ezredforduló elején felhagytak a rovarirtók és gyomirtók használatával. Az első kísérletek az ökológiai szőlőtermesztésre való áttérésre 2014-ben kezdődtek, és fokozatosan tanúsították mind a 98 900 tőkéjüket 22 hektáron. Az első tanúsított organikus borok a 2023-as évjárattól kezdve kerültek a piacra.

A talajszerkezet javítása gazdag mikrobiális élet és vegyes takarónövények segítségével

A Heimann család elkötelezett a minőségi kézi munka mellett, ezért fenntart egy kicsi, erős, saját szőlőmunkás csapatot.

A szelektív kézi szüret után a szőlőt kis ládákba gyűjtjük, majd az erjesztőkádakba szállítjuk. Nagy betontartályokat, valamint rugalmas, kis műanyag erjesztőedényeket használunk. Előnyben részesítjük a természetes élesztő használatát, gyakran saját élesztőindító kultúrával (pied-de-cuve) oltva.

A fajtajelleg kiemelése és a borok élénk, emelkedett aromaprofiljának, valamint a gasztronómiai tanninváznak a megadása érdekében a fermentáció és a héjon történő áztatás során 20-40%-ban egész fürtöket használunk. A préselést kizárólag nagy műanyag ládákkal végezzük, hogy elkerüljük az erjesztett törköly, különösen a szárak pumpálását.

A Heimann & Fiai borok készítése során az érlelés szándékosan kevésbbé hangsúlyos. Semleges, nagy méretű, hagyományos magyar hordókat (500-1000 liter), agyagamforákat, valamint újabban betontartályokat használunk a borok stabilizálására. A kén-dioxidot nagyon kis mennyiségben alkalmazzuk. A palackozás 10-15 hónap érlelés után történik, derítés nélkül és gyakran szűrés nélkül.

A Heimann Családi Birtok hagyományos érlelő pincéjét 1996-97-ben építette Heimann Ferenc (született 1955), id. Zoltán testvére. Ferenc újjáélesztette a téglából épült pincék hagyományát, és jelentős hatással volt a modern magyar borászat építészeti vonalára.