Hetedik alkalommal szervezték meg az ország egyetlen üzleti és művészeti együttműködéseit elismerő és bemutató eseményét, az Art is Business Díjátadót.
Vállalati Kategóriában, a szakmai zsűri idén a Heimann Családi Birtoknak ítélte oda a díjat.

Az Art is Business értékteremtő és megóvó platformként kínál lehetőséget a művészeti és az üzleti világ szereplőinek találkozására és együttműködésére. E tevékenység egyik sarokköve az Art is Business Díj. A 2019 óta évente meghirdetett elismeréssel minden alkalommal az adott év kiemelkedő cégeit, magánembereit és művészeti szereplőit díjazzák.

BESZÉLGETÉS ID. HEIMANN ZOLTÁNNAL A DÍJ KAPCSÁN

A Heimann Borászat egy tíz generációs családi vállalkozás, amely Szekszárd szelíd dombjain és völgyein tartja életben az ezeréves borkultúrát. A borhoz kapcsolódó eseményeik a szőlőből készült ital mellett a történelemről, az irodalomról, a zenéről és a gasztronómiáról, tehát a kultúráról is szólnak. A család célja a kezdetek óta változatlan: értéket szeretnének teremteni. Ahogy azt Heimann Zoltán, a család feje mondja, az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának első helye a legújabb mozaik a történetükben.

Az 1758-es évszám minden Heimann-palackon megjelenik. Ez volt az az időpont, amikor az őseik elkezdtek borokkal foglalkozni, de honnan ered a család lelkes és folyamatos művészettámogató tevékenysége?

Tíz éve lehetett, hogy felkértek drMáriás szekszárdi kiállításának megnyitására. A beszédemben arra tettem kísérletet, hogy a kettőnk eltérő életpályáját állítsam szembe: ő egy vajdasági értelmiségi családba született, ezt kicsit tagadva lépegetett a dadaizmus és a punk irányába, az én utam pedig a paraszti létből vezetett a polgárosodás felé. Vonzódom a klasszikus polgári tárgyak, így a herendi étkészletek, a perzsaszőnyegek, az igényes bútorok és a könyvek iránt.

Pécsett jártam gimnáziumba, Budapestre egyetemre. A kollégiumi szobák falára M S mester műveinek reprodukcióit akasztottam. 1979-ben már udvaroltam a későbbi feleségemnek. Együtt látogattuk meg a Műszaki Egyetem egyik kiállítását. Gyönyörű, kék és fehér tónusú, meztelen női alakokat ábrázoló képeket láttunk. Miután lebontották az installációkat, az előbb említett képek közül hármat sikerült megszereznem. Ezek voltak az első műalkotások, amelyeket birtokoltam, ugyanakkor sosem vásároltam tervszerűen.

Igen változatos területek találhatóak meg a támogatási portfóliójukban: képzőművészet, zene, irodalom és film. Amikor támogatandó kulturális területet választanak, milyen kritériumokat fogalmaznak meg, mennyiben számít például a család egyes tagjainak művészeti preferenciája?

Évtizedek óta alakulnak a szakmai és barátai kapcsolataink a kulturális és művészeti élet képviselőivel, de ezek mögött nincs jól megfontolt stratégia. Amikor Szekszárdon egy bankfiókban dolgoztam, le kellett cserélni az akkori plakáttartókat. Úgy döntöttem, nem reklámokat helyezek el bennük, hanem a bankfiók melletti átjáróban havonta más-más Tolna vármegyei művész alkotásáról készült fotóreprodukciókból rendezünk kiállítást. Később Szentendrén megismertem több helyi alkotót. A rendszerváltás környékén, amikor megalakult a Vajda Lajos Stúdiót Támogató Alapítvány, engem választottak kuratóriumi elnöknek. A Műcsarnokban sikerült gyűjteményes kiállítást szerveznünk a Stúdió alkotóinak műveiből. És sorolhatnám a talán nem is annyira véletlen találkozásokat, kapcsolódásokat, amelyek folytatódtak akkor is, amikor a Béresben, a Bábolnán és az MKB Bankban dolgoztam.

Úgy tudom, a képzőművészet és az irodalom többnyire önhöz, a zenei tematika pedig a kisebbik fiához áll közel.

Igen. Ezzel együtt minden döntést egyhangúan hozunk meg a feleségemmel és a fiainkal. Elkötelezett hívei vagyunk a kultúra támogatásának. Meggyőződésünk, hogy a gazdasági szféra szereplőinek dolga a non-profit szféra, így a művészeti szcéna támogatása. Nem véletlen, hogy a boraink megcélzott vevőkörét is úgy definiáljuk, mint, akik nyitottak a minőségi életre, és értékalapon hozzák meg a döntéseiket. Hiszem, hogy ők is felismerhetik bennünk a hasonló érdeklődést és társadalmi elkötelezettséget.

Közösségekben élünk. Ez lehet helyi, nemzeti vagy éppen sváb kisebbségi, európai… Talán mindegy is, mert mindegyikben ott a helyünk, és ez a jogok mellett kötelességekkel is jár. Dolgunk van a közösségeink építésében, működtetésében. Ennek szellemében szerveztük meg korábban több éven át a „Barbár ünnepet”, amelyen mindig a birtok csúcsborának, a Barbárnak az új évjáratát mutattuk be, különböző művészeti produkciókkal párosítva az élményt. Fellépő vendégeink voltak: Szakcsi Lakatos Béla, Lovas Rozi, Hajnóczy Soma és a magyar gasztronómia csúcsszakácsai. Külön öröm volt, amikor Esterházy Péter megírta a Barbár bepróba című szösszenetét, és azt fel is olvasta a birtokon tartott ünnepen. Az írásából nőtte ki magát egy Barbár tematikájú novellasor, amely Antall István, Cserna-Szabó András, drMáriás, Grecsó Krisztián, Kiss Judit Ágnes, Kőrösi Zoltán és Szigethy Gábor nevéhez fűződik. Mészöly Miklós születésének századik évfordulóját monstre felolvasásokkal és szakmai beszélgetésekkel tűzdelt piknik keretében ünnepeltük. Sok éven át nálunk tartottuk meg a PAD Alapítvánnyal, a helyi Wosinsky Mór Múzeummal és az Illyés Gyula Megyei Könyvtárral közösen szervezett Mészöly Miklós Magasiskola záró programját, ahol az irodalmi babérokra törő fiatalok találkozhattak a már befutott írókkal.

2020-ban partneri megállapodást kötöttünk Völgyi Miklóssal és Skonda Máriával, a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjtemény tulajdonosaival. Ennek keretében évente több alkalommal szervezünk tematikus kiállításokat a borászat épületében, a Heimann Birtokbisztróban. A fogadásokon művészettörténeti és irodalmi előadások is elhangzanak. A kiállítások megnyitóját tematikus borvacsorákkal és egyéb közösségi programokkal, így birtoktúrákkal és kertmozival kötjük össze. A kiállítások anyaga jellemzően két-három hónapig látható a falakon, ez idő alatt több százan látogatják a borászatot. A teljesség igénye nélkül szerepelt már nálunk Radák Eszter, Bukta Imre, Aknay János és Weiler Péter is. 2025-ben a kortárs magyar festőművésznők női tematikájú képeit egy divatbemutatóval egybekötve mutattuk be.

A zenei eseményeinket évente rendezzük. Raklap színpadunkon koncertet adott a Tárkány Művek, Tóth Vera, Sárik Péter és a Tudósok zenekar is. Meg kell említenem a komolyzenei kötődésünket is: a Budafoki Dohnányi Ernő Zenekarral és Hollerung Gábor karmesterrel is együttműködtünk. A feleségem, Heimann Ágnes maga is szenvedélyes kórusénekes ifjúkorától fogva. Megjegyzem, én is énekkaros voltam, de csak egy hétig. Utána kiderült, hogy rettentő hamis vagyok. A komolyzene szeretete viszont megmaradt.

Rendszeres támogatói vagyunk a Válasz Online, a Rubicon és a pécsi Jelenkor folyóiratoknak is.

Mindez nagyon sok pénzbe kerül. Volt idő, amikor Magyarországon a bor egyfajta jelképe lett a nyugati, szabad világnak. Mostanában viszont ínségesebb esztendőket élünk. A magyar gazdaság nem teljesít jól. Nagy a bizonytalanság. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy ebben a helyzetben mit kell tennünk azért, hogy a túlélők közé kerüljünk. Néhány kollégám abban látja a lehetőséget, hogy növeli a mennyiséget. Mi azt gondoljuk, inkább a minőségre és az alkotásra, az egyedi, kifinomultabb borokra helyezzük a hangsúlyt. Erősíteni szeretnénk az exportunkat is.

2024-ben a Heimann Borászat az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának toplistás cége volt, idén pedig már a nyertese. Mi változott az elmúlt egy évben?

Alapvetően nem sok minden. Egyedül jazzkoncertet nem szerveztünk, mert az nagyon költséges műfaj, és mint említettem, nem kedvezőek a gazdasági kilátások. A cél változatlan: próbálunk az életünk minden pontján értéket teremteni, alkotni, és mind a természet, mint a társadalom iránti elkötelezettségünknek megfelelni. Az Art is Business Díj egy új mozaik ebben a történetben.

Mit gondol, a versenytársaik körében terjed az attitűd, amely szerint a kultúrát támogatni jó dolog?

Igen. Lassan, de talán egyre többen értik. Hozzá kell tennem, hogy az ország nagy része máról holnapra él, csak egy szűk réteg teheti meg, hogy tagjai támogassák a kultúrát. Az más kérdés, hogy mi lesz egy esetleges politikai és gazdasági rendszerváltáskor azokkal, akiknek a vagyona másfél évtized alatt és nem szervesen növekedett jelentősen.

A nyereségük hány százalékát költik kultúrára?

A vállalkozásunk kicsi. A három tulajdonos mellett hatan dolgoznak a cégben. Éves árbevételünk 5-7%-át költjük a kultúra támogatására. Mi ezt marketing keretnek számoljuk el.

Úgy tudom, a boraik palackos megjelenését egyfajta műalkotásnak tekintik, ahol a külcsín és a belbecs egymást erősítik. Hogyan fejezik ki a birtokukban lévő műtárgyak a nyitottságukat, az elköteleződésüket és az örömüket a minőségi élet felé?

Valójában nincs gyűjteményünk. Van két festmény Kokas Ignáctól, mert jóban voltunk. Van néhány kép Aknay Jánostól, ef Zámbó Istvántól, Bukta Imrétől… Megteltek a falak. A műalkotásokat a saját és a családom örömére vásároljuk. Úgy éljük az életünket, hogy reggel, ébredés után rögtön a borokról kezdünk el beszélgetni és este, lefekvés előtt még kinyitunk egy palackot. Tudja, egy ideig tagja voltam a Herendi Porcelánmanufaktúra igazgatóságának. Arról is szó volt, hogy én leszek az igazgató, de azután a munkástanács elsöpört… Már nem bánom. A mai napig festetlen, hófehér Herendi porcelánt használunk a terítéshez. Minden reggel ránézek a kávécsészémre, és azt érzem, egy műalkotást tartok a kezemben. Örömöt okoz. Szeretek magam körül értéket látni.